2014. október 26., vasárnap

EMK-s naplóm első nekifutás:)

A mai napon fáradt, elégedett és kiegyensúlyozott vagyok.

Reggel Bakonyszentálszlón megkezdtük a hosszúhétvége utolsó napját. Sok feladat várt ránk. Felügyelni a három gyermek viselkedését, hogy ők is jól érezzék magukat, és anyukámék is azon a határon belül érezzék a helyzetet, hogy nem tesznek szóvá semmit.
Büszke voltam magamra, amikor bűntudat nélkül azt tudtam mondani, hogy nem megyünk a reggel kilences misére. Ennek köszönhetően kis családunk együtt reggelizett, ami feltöltött, és igazán idilli hangulatban telt.
A héten elkezdtük olvasni Gegővel közösen a Thomas d'Ansembourg Elég a kedvességből, legyél igaz! c. könyvét. Tetszik nekünk. A kocsiban, utazásközben olvasom fel hangosan. Ezzel felvettünk egy közös fonalat, kaptunk egy közös témát, és kicsit együtt tanulhatunk egy közös új nyelvet. Aminek hatását éppen fél perce éreztem. Én lelkesen írom épp az új blogom első bejegyzését, amikor ő szólt, hogy be kell pakolni a kocsiból, hogy a gyerekek ágyneműje előkerüljön. Szerintem teljesen reflexből, tudattalanul reagáltam, hogy mindjárt megyek. Aztán ő kiment, és amikor az első adaggal bejött, annyit mondott, hogy "Csalódott vagyok, amikor azt mondod, hogy mindjárt jössz, és aztán nem." Két kör alatt bepakoltunk együtt, ő már altat, én újra írok, és mindenki elégedett. Terveink vannak, hogyan járjunk be egy közös EMK-s utat, és látom, hogy ő is kíváncsi erre az útra. Ez  nagyon lelkesítő, és az egyik legbiztatóbb fordulat a kapcsolatunkra nézve az elmúlt hónapok, vagy inkább évek fokozódó viharai után. Konkrét cselekedhető ötleteink vannak, amiket alig várunk, hogy kipróbálhassunk.
A kedvenc pillanatom a hétvégéről

Miután békésen és összeszedetten elindultunk Bakonyszentlászórólól, Tatára indultunk, egy baráti találkozóra. Gyerekeknek szabadabb lehetőségek, nekünk társaság, ami megéri az extra fáradtság áldozatát. Útközben megálltunk, hogy cipőt vegyünk nekem, mert az előzőnek szét ment a talpa. Konfliktus és probléma nélkül mentünk családilag WCre, vettünk nekem cipőt és TÁSKÁT IS (baglyos, nagy, az oldalzsebébe befér a laptop, és ugrálok örömömben, az új lábbeliben), Gergőnek meg melegítő nadrágot. Tivadar próbálgatott cipőket, majd elégedetten jött velünk fizetni. Fiúk kaptak egy pakli kártyát, ami kielégítette a tekintetbe vételük szükségletét, és gurultunk tovább a barátainkhoz, akik nagyon vártak már bennünket. Jó társaság, borzalmas vendéglő, nehéz kompromisszumokkal teli ételek, flegma kiszolgálás, de a hangulat és a jó kedv szétzúzhatatlan. Hazafelé könyv olvasás, és boldog hazaérkezés.
Azóta felporszívóztam a nappalit, kimostam a hűtőt, és hihetetlen, hogy ilyen nap után még mindig jól estek ezek a cselekvések. Vagyis nagyobb örömöt okoz az eredmény, mint amennyi engergiát elves az elfoglaltság.
Ez egy igazán feltöltő hétvége volt. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult:) A szüleimnek, a gyerekeimnek, a férjemnek, de legfőképpen magamnak, hogy NEKEM ENGEDtem hogy érezzem magam bárhogy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése