Második nap

Most fáradt, elcsigázott, csalódott és amúgy elégedett vagyok.

Elégedett vagyok magammal, mert a gyerekek úgy gondolom ma remekül érezték magukat egész nap. Közös, békés reggeli ebéd vacsora volt. Nem konfliktus mentes, de kezelhető, és a helyzetek következményit a gyerekek elfogadták, és tartották magukat a megbeszéltekhez. Johanna éppen teljesen glutén tisztának tűnik, ami megnyugtató. A jelek szerint lesz új konyhám, amitől boldog vagyok, de nem iszom előre a medve bőrére. Ami most az elégedettség bekezdésbe hozta ezt a témát, hogy Gergő felhívta az anyukáját ebben a témában, és remekül előrébb lendítette ezt a krédéskört, és még nekünk sem kellett veszekedni hozzá. (Hála az EMK-s közös fejlődésünknek)
Holnap IKEA, terv pontosítás, időzítés, kivitelezés, ütemezés... nem lesz könnyű, de utána szép lesz.. kicsit aggódom is, most hogy ezeket írom, mert sok szülői segítségre lesz szükségünk, amíg nem lesz konyhám, hogy Johannának legyen megfelelő étel, de majd előre is készülök. És elvileg 4 nap alatt túl lehetünk rajta. Hát hajrá, én álmodtam magamnak:D, mait főztem megeszem...:P

Egy zsiráf mára... hát mi jót nevettünk rajta:D

A fáradt, elcsigázott, csalódott... nos, nekem ez a hideg nem a barátom, és idén még meg sem szoktuk egymást. Fázom, és melege van szükségem... különben alapvető biológiai szükségleteim komoly csorbát szenvednek, aminek fejfás és sírás a vége. Ma reggel is elindult egy lavina... de egészen időben sikerült még megfékezni az útnak indult migrénemet. De sokat kivett belőlem az a két óra. Este pedig edzésre mentem, 8-ra, ami már elég késő, a 6 órait jobban szeretem, de ma így osztottuk be. Végül remekül teljesítettem, sok dicséretet zsebeltem be(fura, hogy még így sem éreztem elégnek). Amitől nagyon csalódott lettem, hogy a teremben nem volt melegvíz. Amint ezt realizáltam azonnal hívtam Gergőt, hogy hátha otthon még nem ürítette ki a dézsát, de lemaradtam.. és csak cicamozsdás lett a jussom, de holnap anyukáméknál pótolom az elmaradt kényeztetést, mert nagy szükségem van rá:)
Ma sokat gondoltam arra, hogy írni fogom ezt a naplót. Sok pillanat volt, amikor azt mondta a belső sakálom blokkja, hogy jajj, ne akarj már ennyit panaszkodni, nem is olyan rossz neked. Majd rájöttem, mekkora ítéletek vannak bennem, önmagam ellen. Mert ha fázom, akkor fázom, ha fája a fejem, akkor fáj, és ez nem panasz, hanem objektív megfigyelés, amivel lehet kezdeni valamit. Míg ha csak némán szenvednék, és meghunyászkodva kuporognék, vagy mártírkodnék, akkor nem tudnék kártyázni a fiúkkal, és kétes esetekben meggátolni a tökéletes háború állapotot. Fontos, hogy ENGEDEM NEKEM... hihetetlen....